Jelenlegi hely

Hibaüzenet

Deprecated function: The each() function is deprecated. This message will be suppressed on further calls _menu_load_objects() függvényben (/var/www/html/includes/menu.inc 568 sor).

Csacsitábor 2012

 

Csacsitábor 2012 


 

Csacsi-koromban, az éppen kezdődő „új életem” felett érzett izgalmamban olyan naplót vezettem, amely még sok-sok év eltelte után is pontos képet ad minden akkor történt dologról.  Egész pontosan 3 év telt el azóta, hogy utoljára kinyitottam a kis könyvecskét. Az ok, amiért újra fellapoztam, az volt, hogy ismét lehetőségem nyílt elutazni Nagyvisnyóra, ám most már mint felügyelő diák. Azt nem merem kijelenteni, hogy ugyanakkora izgalommal vágtam neki az útnak, mint a kezdő évfolyamosok, de bennem is munkálkodott a kíváncsiság, ám ez másféle volt, mint a „kicsikben”. Én arra voltam kíváncsi, hogy milyen leszek én, mint csapatvezető, hogy leszek-e olyan jó, mint amilyenek az én vezetőim voltak anno, hogy rám is úgy fel fognak-e nézni a csacsik, mint ahogy én néztem fel a nálamnál nagyobbakra, és végül persze arra is, hogy milyenek egyáltalán az újonnan érkezők.

Az események kísértetiesen hasonlóképp zajlottak, mint amikor én voltam zöldfülű. Zsúfolt aula, kivonulás a buszhoz, segítségkérés az idősebbektől, buszra szállás (persze ismerős híján minden fiatal egyedül, az ablak mellett, a folyosó melletti ülések üresen), majd indulás Nagyvisnyóra.
Érkezés után öt csapatra osztódott a csacsiság, minden csapat élén két felsőbb éves vezetővel. A csacsitábor programjába hagyományosan beletartozik a csapatarculat kialakítása, ezért az öt csapat öt másik helyen kezdett ötletelni (Smile), hogy ők vegyék a legjobban, legkreatívabban az első akadályt. Mikor mindenki készen volt a csapata zászlajával, megállapodott indulójában és felkiáltásában, és utóbbiakat be is tanulta, sor került arra, hogy a többieket ámulatba ejtse egy órás agymenésének eredményével: az első csapat „One Apród?” névvel a pénzügy és tőke témáját vette alapul, míg a „2skók” névvel „nyomuló” második csapat az erdő nyersanyagait hívta segítségül. A harmadik csapatot azontúl csak Csacsiskolaként emlegettük, a negyedik, Rózsaszín szamarak nevű csapat szerint pedig „Visnyó nyáron sokkal szamarabb!”, és milyen igazuk is volt! Hogy az ötös csapat mi volt? Ötlettelenek. Legalábbis szerintük, de amilyen poénokat a „semmiből” kihoztak, az a zsűri szerint is 10 pontot érdemelt.

Az első nap délutánját egy 4 órás túra töltötte ki. Legtöbbünk — valljuk be —, egy egész nyári tétlenkedés után nehezen vette a meredek felfelé gyaloglást, de nem akartunk szégyenkezni a többiek előtt, így panasz nélkül masíroztunk a rutinos túrázó Kovács Beáta tanárnő nyomában. Abból is látszik tapasztalata, hogy félúton, attól félve, hogy alábbhagy a lelkesedés, elhintett egy kis motiváció-morzsát, miszerint aki még ennyit kibír, arra jégkrém vár a hegytetőn.
Én kétség nélkül mondom, hogy megérte a gyaloglás, hiszen felérve gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Ezúton üzenem a gólyáknak, akik vélhetőleg jobban el voltak foglalva az egymással való ismerkedéssel-beszélgetéssel, hogy majd nézzék meg a képeken, mert tényleg ámulatba ejtő volt!

Kimerülten tértünk vissza a táborba, legtöbbünknek másra nem is lett volna energiája, mint az előre megírt program szerint békésen eljátszogatni a közös activityt, karaokezni egy kicsit, vagy épp egy Miskolcról szóló kvíz helyes válaszait bekarikázgatni. Kicsit sem megerőltető!

Hahaha… És ennek be is dőlsz, ha nem Avasis csacsi vagy. Ha nem Avasis csacsi vagy, akkor komolyan veszed, hogy 11 órakor takarodó van, és nem is merészkedsz a hálózsákodon kívülre, míg csak a kakas nem kukorékol. De te Avasis csacsi vagy, ezért rendhagyóbb sors vár rád ennél. Mikor hajnali 1-et üt az óra, zene-, kereplő-, és dudaszó ver fel az álmodból, és azt se tudod hol vagy, de már nyílnak az ajtók, hogy a szeretett felügyelő diákok hangja bekurjantsa az ajtón, hogy „ÉBRESZTŐ! Túrázni megyünk!”

Paratúra várt a csöppségekre aznap éjnek évadján. // Én, személy szerint hitetlenkedve indultam neki ennek a programnak, gondoltam magamban, mi ijesztő lehet egy éjjeli átlag erdőben, ha ott vannak velem a társaim?! Nem hittem volna, hogy tényleg ilyen para lesz, még nekem is! Előtte Kovács Bea tanárnő azzal nyugtatott minket, rendezőket, hogy ha hangokat hallunk, azok csak madarak neszezése lesz. Ezen is jót nevettem magamban akkor. Ám amikor Ákossal, ijesztgető-társammal elfoglaltuk helyünket az erdőben, és egyedül hagytak minket a néma csendben, egyfajta nyomasztó érzés lett úrrá rajtam. Főleg akkor tört ki kisebb pánik, mikor időről időre mozgást hallottam. Biztosra vettem, hogy ezek tanárnőék, és szó sincs itt a kisebbek beijesztéséről, minket, nagyobbakat akarnak valójában „megszívatni”, mert „hallod, Ákos? Ez biztos, hogy nem madár!” Mindezt a helyzet elképzelésének elősegítéséért, és a kételkedők kedvéért írtam le. Ki kell próbálni! //

3-5 fős csoportokban járták az erdőt a kis csacsik. Ákossal hamar rájöttünk, hogy hozhatjuk rájuk legkönnyebben a frászt. Mihelyst belejöttünk, a legkülönbözőbb formációkat találtuk ki, kedvencünk az volt, mikor az út szélére ültem, és segítséget kértem, mert „elveszett a cipőm”. Addig Ákos mögéjük lopakodott, és… mondanom sem kell Laughing. De olyan szép sikolyokat hallattak, hogy zene volt füleinknek. A végén mi is végig jártuk az útvonalat, és megtapasztaltuk a többi állomás rémségeit is. Megemlítem Kinga elképesztő bokorból kiugrós vaddisznó-imitációját, amivel még egy kismalacot is a közelbe csalogatott, nekünk pedig megfagyasztotta a vért az ereinkben.

Másnap sem lustálkodhattak a gyerekek túl sokáig, de voltunk olyan kegyesek, hogy reggel 7 óra helyett 8-kor volt az ébresztő. Dorka vezényelte a reggeli tornát azoknak, akik megérdemlik: plusz futással. A délelőtt nagy része, és a délután kezdete azzal telt, hogy a csacsiknak osztályukkal és osztályfőnökükkel közösen egy bemutatkozó műsort kellett megrendezni, olyat, ami jól jellemzi az osztályt. Mi vezetők, végre pihenhettünk három teljes órát...

Miután minden műsor elkészült, megnézhettük az előadásokat. A 7/5 osztály által bemutatott Hófehérke és a hét törpe megzenésített változatával kezdtük, amelynek rendezője Szuhánszki Tamás tanár úr volt. Mondanom sem kell, mindenkinél helyén volt az összes hang, és öt egésszel adhatunk rá ötöst. Folytatásként a 9/3 osztály adta elő műsorát, amelyből megtudhattuk, hogy hogyan egészíti ki egymást rajz, biosz és történelem. (Kedvenc részem az egészből az volt, mikor Szőke Roland tanár úr rávilágított, hogy „Ja, ezek itt pedig az üllői úti fák” — ez bizonyára mindenkit megmosolyogtat, aki jelen volt  Smile). A 9/2-esek bemutatták, hogyan képzelik az életüket, miután végeztek a gimnáziumban, míg a 9/1 osztály kalózainak Bánfalvi Ágnes tanárnő utat mutatott a kincs (a tudás) pontos lelőhelye felé (kitalálható, hogy merre indultak … Wink)

A második nap estéje nyugodtabban telt újoncainknak, mint az első. Pontosabban csak azoknak, akik mélyebben tudnak aludni annál, mint hogy felébresszék őket a hangok, amelyek a cipőtolvajlással, alvó fiúk körmének a kifestésével, vagy az alsógatya-lopással járnak. Ez volt a második, éj leple alatt végrehajtott titkos manőverünk, amely szintén ugyanolyan eredményesre sikerült, mint a paratúra előző éjjel.  Ezúttal munkánk gyümölcse csak másnap reggelre érett be, de megérte várni: minden csacsi álomittasan keresgélte cipőjének párját, amit végül a legkülönbözőbb helyeken lelt meg: ereszcsatornára, fenyőfaágra, vagy éppen hirdetőtáblára akasztva, bokor alatt, fejek felett, patak mellett, árokban, út szélén, gerendán. A fiúk óvatlanabb hányada (amelyik nem alszik összegömbölyödve a hálózsákjában, hanem kezét-lábát szétvetve), cipőkötés közben vette észre, milyen kontár munkát végzett egy önjelölt manikűrös az éjszaka leple alatt.

Ezeket az ébredésnél „szokásos” tevékenységeket egy reggeli torna szakította félbe. Ezután a csacsik csapatonként előadásokat hallgathattak meg különböző, Avasit érintő témákban, majd egy aerobik-bemutató következett, ami bizonyára sokaknak meghozta a kedvét, hogy belekezdjenek nálunk a sportág űzésébe. Később a programokat sorversenyekkel zártuk, ami nagyon izgalmas volt, mert a csapatok közötti versenyben ekkor dőlt el a végső sorrend.

Eredményhirdetés, az oklevelek átadása következett. Ezután mindenki, csomagjaival a kezében a kapu felé indult, hogy ott közösen megvárjuk a buszok érkezését. A hazaúton, mondanom sem kell, már senki sem ült magányosan!

Nagyon örülök neki, hogy részese lehettem a csacsitábornak felügyelő diákként is. Valamelyik nap az egyik csacsi kérdésemre azt felelte, hogy nagyon jól érzi magát a táborban, majd hozzátette azt is, hogy „de biztosan vezetőként igazán jó itt lenni”. Kívánom mindegyikőjüknek, hogy a most vezetett naplójukat évek múltán olvasva ők is ébredjenek rá: az igazi csoda a kezdet volt...

Hegedűs Eszter, 12/4

 

A logót Hegedűs Eszter 12/4 készítette Cool.

Az idei csacsitábor képei itt! :)

A tábor weboldala: http://borokatabor.hu

Tetszik: 
Average: 4.7 (14 votes)

Avasi Gimnázium

Az iskola címe:

3524 Miskolc, Klapka György u. 2.

E-mail:

titkarsag@avasi.hu
avasi.gazd@gmail.com

OM azonosító: 029 264
Telephelykód: 001 (KLIK 048 007)

Telefon

   +36 (46) 562-289 porta
   +36 (46) 562-287 tanári
   +36 (46) 562-289 titkárság
   +36 (30) 460-1886, +36 (30) 462-9377
   +36 (46) 366-620 igazgató
   +36 (46) 562-286 gazdasági iroda
   +36 (46) 364-603 testnevelői és konyha

Fax: +36 (46) 562-290

QR-kód

Web

A honlappal kapcsolatos észrevétel, vélemény, javaslat, kérdés...kapcsolat

Theme by Danetsoft and Danang Probo Sayekti inspired by Maksimer